Blog

Biciklivel a Velencei tónál egy babával és (2 potyautassal) - II. rész

2018.11.01 06:00
Barna Zsófi
Barna Zsófi

Az előző posztban ígértem, hogy a következő bejegyzés már tényleg a Velencei tó megkerüléséről fog szólni. Szóval, ahogy arról már a múlt héten írtam idén már többször megkerültük úgy a Velencei tavat családosan, hogy három gyerekünk egyike sem tekert még önállóan. Minden alkalommal viszonylag siettünk, a lehető legkevesebbet álltunk meg, mert nem akartunk a legkisebbünk türelmével visszaélni, és őt egész napra babaülésbe kényszeríteni (kb. fél éves volt ekkor).

A Velencei-tó körül végig kijelölt kerékpárút van, a táv kb. 32-35 kilométer. Egy szakasz van – Pákozd és Dinnyés között –, ahol nem kerékpárúton, hanem közúton halad az utunk, de ott meg tényleg nagyon gyér a forgalom, belátható a teljes út és kellően széles az előzéshez is. Talán egy vagy két combosabb emelkedő van, de ezek sem vészesek, így nem kell hozzá nagyfokú edzettség, tehát családdal szuper program és 2 – 2,5 – 4 óra alatt kényelmesen körbe lehet tekerni a tavat.

Eltévedni szinte lehetetlen, illetve ez így nem igaz, mert a pákozdi emlékhely után (ha Velence irányából jövünk, azaz az óramutató járásával ellentétes irányba tekerünk) a dombról leérve nem szabad balra menni, hanem követni kell – a kissé nehezen észrevehető – jelzést és jobbra kell fordulni! Igen, ezt először, jó pár évvel ezelőtt elvétettük és hát, egy hosszú, több km-es kaptatón kellett utána visszatekerni büntetésül.

Minden alkalommal vonattal mentünk a Velencei tóhoz és arról mindig Velencén szálltunk le. Az utolsó alkalom kivételével mindannyiszor Pákozd felé indultunk, utoljára azonban Gárdony irányába mentünk és meg kell hagyni, ez az utóbbi irány valahogy mindkettőnknek sokkal jobban tetszett, amin meg is lepődtem, mert én – még a gyerekek születése előtt – rengetegszer tettem meg ezt a kört és kimondatlan szabály volt a fejemben, hogy csak az óra járásával ellentétes irányba lehet tavakat kerülni. J

Az első alkalommal Pákozdnál álltunk meg és az emlékpark környékén padokon ebédeltünk, ill. szusszantunk kicsit. Ez annyira nem vált be, mert az autósforgalom miatt nagyon kellett figyelnünk a két nagyobb lányunkra, merre csatangolnak, amig mi a holmijainkat rendezgettük, vagy a legkisebbel foglalatoskodtunk. A többi alkalommal Pákozd-Sukorói Arborétum pihenőnél álltunk meg, ami jobban bevált, mert árnyékosabb az egész, asztalok is a vándorok rendelkezésére állnak, ill. – ami a mi szempontunkból fontos – a közút is kellően távol van.  

Ilyen túrákat mindig úgy tervezzük, hogy először egy kisebb szünetet tartunk, majd a végén egy hosszabb, ebéddel egybekötött megállót iktatunk be. Féltünk, hogy februárban nem fogunk tudni hol ebédelni, de az üdülőtelepüléseken, közvetlenül a kerékpárút mellett még válogathattunk is a helyek közül. Később aztán ez meg tényleg nem volt probléma. Igyekeztünk mindig olyan programot is beiktatni, amit a lányaink is élveznek, így többször játszótereztünk, vagy homokoztunk Velencén (a velencei játszótér, ami közvetlenül a parton, a kerékpárút mellett van, ugyan nem nagy, de nagyon szuper), de kinéztem legközelebbre a dinnyési magaslest is. A májusi és a júniusi tekerésnél pedig strandolni is tudtunk, szintén Velencén. Bár az utánfutót ott a nagy homokban nem volt könnyű tolni, mégis kárpótolt minket az, hogy gyorsan babakocsivá alakítottuk, így nem kellett a holmijainkat kipakolni és rögtön mehettünk fürödni.

Mivel az első idei tekerésünk óta eltelt bő fél év, a két nagyobb kislányunk is kellően megerősödött ahhoz, hogy ők is tekerjenek legközelebb, így, ha körbe nem is tekerjük együtt a tavat (bár szerintem meg tudnák csinálni), akkor vagy Dinnyésről indulva, az óramutató járásával ellentétesen haladva Velencéig tekerünk majd (kb. 12 kilométer), vagy Dinnyésnél szállunk le és tesszük meg Pákozd irányába indulva a kör felét, ¾-ét Velencéig.

Egy szó mint száz, mindenkit csak bíztatni tudok a tókerülésre kisgyerekkel. Ha valaki nem akar 35-40 km-nél többet tekerni (ugye a vasútállomásig is el kell jutni a kiindulási állomáson), vagy kisgyerekkel indul útnak, annak ideális választás lehet ez az út.

Mi valószínű a héten megpróbáljuk úgy, hogy a két nagyobb – azaz a 6,5 és a kisebb 3,5 évesek, szóval annyira még azért nem nagy – kislányunk is önállóan teker. Micsoda izgalmak!

 

 

 

Webáruház készítés